Rontások

A rontások a 4 varázslatcsoport egyikét alkotják az igézésekkel, ártásokkal együtt. Abban különböznek a bűbájoktól, hogy általában rossz szándékúak, és leggyakrabban emberekre használjuk őket. Ellenük ellenrontásokkal védekezhetünk, mindegyikhez tartozik egy-egy, de van pár varázslat, ami az összes ellen hat (pl. pajzsbűbáj).

A rontás (hex) szó a német Hexe (boszorkány) szóból ered, mivel régen a boszorkányok tevékenységének tartották a rontásokat. Amerikában pedig a 17.században letelepedett németekhez kötötték, akiknek „rontó doktoraik” voltak, akik pénzért végezték a munkát. A rontások ekkor sokféle formában léteztek: a betegségek, kisebb gondok is ide tartoztak. A legsúlyosabbak az emberekre hatottak, ezek általában valamilyen betegséget okoztak. A rontások elhárítására kezdetben különféle jeleket alkalmaztak (pl. ötágú csillag), amit a ház falára festettek. Az állatok védelmére az istállóra festették a jeleket, vagy egyéb módszereket alkalmaztak (pl. „rontó levelek”, higanyt tartalmazó zacskó). A jelek általában geometriai formák voltak, ezek később csupán díszítésre szolgáltak.

A mai rontások általában kisebb veszélyűek, legtöbbször tréfából használjuk őket, de vannak, amelyik önvédelemből is alkalmazhatók.

Robogó rontás: seprűkön alkalmazhatják, ettől a seprű hirtelen begyorsul.

Hátráltató ártás: Ideiglenesen megbéníthatjuk vele ellenfelünket, varázsigéje: Obstructo!

Gumilábrontás: Ellenfelünk lába „gumivá” változik, ezzel szintén ideiglenesen harcképtelenné tehetünk valakit.

Rángófülrontás: Ellenfelünk füle rángatózni kezd tőle.

Házi feladat: Gyűjtsetek további rontásokat, ártásokat, rövid jellemzéssel!

mesmes@vipmail.hu